Mert minden mélységben van valami sekélység...

Hogy miről szól a blogom? Egyszerű a kérdés, de a válasz már nehezebb. Tulajdonképpen sok embernek semmiről, de nekem sokról... az életemről, az érzéseimről, a vágyaimról... Hogy miért kezdtem el blogot írni? Nem tudom! Hirtelen, kósza ötlet volt. Sokszor támad meg ilyen érzés, és sokszor nem tudom eldönteni minek is engedjek ilyenkor. Az elveimnek vagy a pillanatnyi késztetésnek...

Friss topikok

  • Doris: Nekem is megvan!! :-) Hö, megnézik nők, férfiak egyaránt. Imádom! (2008.05.12. 07:03) Zene, vidámság, nőcis poszt...
  • Mimi: Vannak emberek akik mégis börtönben érzik magukat a saját testükben. mint én is. hagynám hogy a le... (2008.04.05. 10:52) Érezted már?
  • Mimi: Szia végre itt:) jajj annyira jo volna csak pörögni és összemosodnának a tájak és a szinek és a ké... (2008.04.05. 10:43) Szerkentyű...
  • Doris: Ez tetszett. Szép volt Angel. Torzsapöcsücsimpánznak már elég csak a nevét leírni, hogy az ember j... (2008.03.26. 16:45) Ébredezős...
  • Doris: Nem letiltani. Kidobni. El vele. Höhö...na persze. Tutira nem volna erőm kidobni, hanem ott figye... (2008.02.24. 06:20) Cenzúrázatlanul...

Linkblog

Nyalóka...

2008.02.13. 19:07 - The Fallen Angel Of The Deepness

Ma bementem a boltba, és megláttam a nyalókákat... évek óta nem ettem, ne igazán szeretem, de most olyan csábító volt... elcsábultam...

A Barátnőmmel találkoztam, és még mentem Hozzá az utcán ettem a nyalókámat...
Vicces volt, egy kis pszichológia... a szembejövő férfiak 90%-a többször is rám nézett... komolyan mondom mosolyognom kellett... és a mosoly és a nyalóka hatására még többször néztek rá...

Szeretem néha vizsgálgatni az embereket, érdekel a pszichológia, és ez aztán az volt... viselkedés kultúra... nyakig zárt kabát, folyamatos mosoly, és egy nyalóka kellett hozzá, és a férfiak mégis szinte csüngtek rajtam...

Aztán, egy idő után kicsit félelmetes volt belegondolni, hogy mindez pusztán a nyalóka miatt van... abba pedig még inkább, hogy mi fordulhatott meg a fejükben...

Kedves Férfi társaim, ezt nem bántósból mondom, de néha rémisztő, hogy milyen érzések ülnek ki az arcotokra...

Viszont egy idő után feszélyező is volt, mert rosszallás is volt a tekintetekben... és kérdezem én, miért? Mert nem szokványosan, nyalókázva végig vonultam egy utcán, hogy kicsit jobb kedvre derüljek, és az emiatt utánam megfordulók rám voltak mérgesek, mert az ő gondolataik kalandoztak el...

Na, de kérem...
Mégis fura dolog ez a pszichológia...

A bejegyzés trackback címe:

https://thefallenangelofthedeepness.blog.hu/api/trackback/id/tr14338017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása