Amikor elhagyta a lányt az ő szívében is űr maradt, szerette még, de már nem akart vele lenni. Hajtották az álmai és a vágyai, úgy érezte, hogy a lány csak visszatartja, és kezdte ezért meggyűlölni... így inkább elmenekült előle.
Furdalta ugyan a lelkiismerte, némi bűntudata is volt, de az, hogy megvalósíthatja, amiről álmodott, elnyomta ezeket az érzéseket. A szerencse hamarabb rámosolygott, mint gondolta, hiszen egy hónapon belül munkát ajánlottak neki Amerikában. Méghozzá New Yorkban, amiről mindig is álmodott. Szinte repesett a boldogságtól, a lányra pedig már nem is gondolt...
A következő hónapban Amerikába érkezett. Ahogy leszállt a repülőgépről teljesen megrészegült. Alig várta, hogy túljusson a repülőtéri ellenőrzéseken. Minden egyes eltelt percet elrabolt időnek érzett, egyre feszültebb és idegesebb lett. Hatalmas sor kígyózott előtte. Már minden porcikája megfeszült, a düh és a kétségbeesés, hogy várakoznia kell, hogy visszatartják, olyan elemi erővel készült feltörni belőle. Ekkor azonban váratlanul egy biztonsági ember odalépett hozzá, és közölte, hogy a sor tőle kezdve kövesse, mert megnyitottak egy új ellenőrzési pontot a gyorsabb haladás érdekében.
Alig 5 perc múlva már a repülőtér előtt várakozott, hogy taxiba ülhessen. Éppen előtte állt meg egy szabad autó, beszállt, és a belvárosba vitette magát. Útközben a taxiból bámult kifelé, nézte a hatalmas felhőkarcolókat, az emberek forgatagát, a rengeteg járművet, a parkokat a szikrázó napsütésben. A felhőkarcolók ablaküvegei ragyogtak a napsütésben, szinte azt a hatást keltették, hogy rögtön lángra lobbannak. A fiú úgy érezte, hogy az álmok földjén jár, szinte lebegett, úszott a boldogságban.
Másnap elment a munkahelyére, rögtön kezdhetett. Nem sok fizetésért, de emberséges munkát ajánlottak, és azt ígérték neki, hogy néhány hónapon belül, sokkal jobb lehetőséget fog kapni. Semmi nem emlékeztette az otthonára, és nem is akart emlékezni rá, meg nem is hiányzott neki. Az első percben megfogadta, hogy soha többé nem megy vissza oda, ahonnan jött. Gyorsan megismerkedett új emberekkel. Akikkel minden este munka után valamelyik szórakozóhelyen költötték együtt a pénzt. Egyre többször és egyre jobban úszott az alkohol mámorában. Nappal dolgozott, éjjel pedig hajnalokig kimaradt. Egy alkalommal megtetszett neki egy nő, akinek a lakásán végződött az éjszaka. Hajnalban távozott, mielőtt a másik felébredt volna. Innentől kezdve falta a nőket, szeretni nem szerette őket, csak a testüket akarta. Pénze nem maradt, hiszen a kis lakás albérlete, és az éjszaki dorbézolások minden pénzét felemésztették. Egyre sűrűbben késett a munkahelyéről, mert elaludt. Ha mégsem, akkor is egyre rosszabb minőségű munkát végzett, de nem félt a jövőtől, úgy érezte, hogy a főnökei, csak üresen fenyegetőznek. Amerikát még mindig az álmok országának tartotta, és imádta az életét.
Egyik este droggal kínálták, ő elfogadta.Tetszett neki az érzés, hogy a felhők között lebeghetett. Hitelből vette ezután a kábítószert, a fizetése már nem volt elég a kiadásaira. Egyre többször és egyre nagyobb adagokat kért.
Túladagolta magát. Mindenféle rémképeket látott maga előtt. Remegett, félt, a repülés elmaradt. Nagy nehezen elaludt. Álmában a lányt látta maga előtt, hónapok óta nem gondolt rá, szinte teljesen elfejtette. A lány rosszul volt, beteg volt, egy kórházi ágyon feküdt önkívületben, és a nevét suttogta... olyan volt, mint aki élet és halál között lebeg...
Reggel rossz szájízzel ébredt, félt, és bizonytalan volt. Feltámadt benne a lelkifurdalás és a bűntudat. Hiányzott neki a lány, és hiányzott neki az otthona...
Bement dolgozni. Észre sem vette, hogy mennyi az idő. Aznap 3 órát késett, a főnökei elbocsájtották.
Kellett volna neki a napi adag, de már így is rengeteg pénzzel tartozott. Megmondta, hogy kiszáll, nem kell neki több anyag, elmegy. A pénzt követelték tőle. Nem tudott fizetni, de menni akart. Feltartóztatták, és akkor érte az első ütés. Érezte, ahogy roppan az állkapcsa, és hallotta a reccsenést is, elöntötte az arcát a fájdalom. Vissza akart ütni, de hátulról megelőzték. A második ütés a veséjét érte. Összeesett. Azok ütötték, akik eddig minden jót megosztottak vele. Nem érzett fájdalmat, de mozdulni sem bírt, hogy védekezzen. Ugyanazt a szikrázó fényességet látta, amit a megérkezése napján, azt hitte, hogy puha vattatengerben úszik. Aztán egy hirtelen villanás, és hallotta a saját üvöltését, mindene fájt. Megjelent előtte a lány mosolya, amikor a kis sárga virágot nyújtotta felé. Próbálta kinyújtani a kezét, az arcán legördült egy könnycsepp, a lány nevét suttogta... és elájult.
A kórházban ébredt fel. Számtalan helyen tört el valamilye és meg is kellett műteni, de élt. Először érezte azt, hogy haza szeretne menni. Sajnálta, hogy csak úgy elhagyta a lányt, most szüksége lett volna rá, hiszen még mindig szerette. Az amerikai álom kezdett megfakulni.
Hónapokig tartott, amíg teljesen rendbejött.
Miután kikerült a kórházból dolgozni kezdett, hogy törleszthesse az adósságát, ami a kórházi kezelése miatt keletkezett. Aztán volt elég pénze, hogy hazamehessen, mégsem ment. Szégyellte magát, és bátorsága sem volt hozzá, hogy beismerje, hogy mekkorát tévedett. Mindenben... inkább maradt... igaz az amerikai álom teljesen köddé vált, az enyészeté lett, nem maradt belőle semmi…
Egyszer pár év elteltével, az újságban olvasott egy konferenciáról, ahol egy fiatal magyar orvosnő tart előadást, a gyerekek egy újmódú pszichiátriai kezeléséről, ahol sikereket ért el. A szeme rögtön megakadt a nő nevén, a lány volt az. Neki mégis sikerült, és elérte az álmait. Elhatározta, hogy felkeresi őt, amikor itt lesz Amerikában.
Nagyon izgult, amikor a hotel előcsarnokába lépett. A konferencia zárónapján érkezett, már sötét volt kint. A kezébe egy kis sárga virágot szorongatott. Körbenézett, és rögtön meglátta a csinos barna hajú nőt, ahogy recepcióssal beszélgetett. Elindult felé, ám hirtelen megtorpant, amikor egy gyönyörű 3 éves kislány szalad a nő felé, és magyarul kiabált, hogy: "Anyu!". Évek óta először hallott magyar szót, de nem örömöt érzett, amikor meghallotta, hanem mély fájdalmat és csalódást.A kislány nyomában pedig egy magas, barna hajú, jóképű férfi lépkedett. A nő rögtön megfordult, leguggolt, hogy elkaphassa a feléje szaladó kislányát, közben mosolygott.
A férfi teljesen megdöbbent, a kezéből kiejtette a virágot, sarkon fordult, és kirohant a szállodából. Taxit fogott, és haza hajtatott. Az autóban beismerte magának, hogy bolond volt és esztelen.
Amikor hazaért, összecsomagolt, felmondta a lakását, és az elő géppel Budapestre repült.
Kinyitotta a szemét, a megírt levél, ott feküdt előtte az asztalon. Már leírta mindezt abban is, de most újra lepergett előtte az egész. Pár napja miután hazaért az orvostól, elhatározta, hogy megkeresi Annát. Nem volt nehéz rátalálni, hiszen híres orvos. Néhány hónapja olvasta, az egyik újságban, hogy a férje, aki szintén elismert sebész volt, egyik reggel nem ébredt fel többé.
Most rápillantott az ő felesége mosolygós arcképére, aki már jó pár éve meghalt egy autóbalesetben.
Elküldte Annának a levelet, amiben a régi parkba hívta egy találkozóra. Pár nap múlva meg érkezett a válasz, ami csupán ennyi volt: "Várni foglak!"
A férfi a parkhoz érkezett, a kezében volt egy kis sárga virág, izzadt a tenyere, a szíve izgatottan kalapált. Az orvosa azt mondta, kerülje a túl nagy érzelmi kitöréseket, mert nagyon gyenge a szíve, de most nem érdekelte.
Anna ott ült a padon, olvasta ugyanazt a könyvet, és a könyv lapjain ott volt a kicsi sárga virág... a férfi arcán legördült, egy könycsepp... a nő mellé ült a padra, és felé nyújtotta a virágot...
A nő felnézett rá, és ugyanúgy mosolygott, mint 50 éve...
