Holnap Mindenszentek, holnapután pedig Halottak Napja lesz…
Valahogy minden évben, ezeken a napokon borús és hideg idő van. Mintha az időjárás is velünk emlékezne… sokszor elgondolkozom, hogy régen mennyi mindent kitaláltak az emberek magyarázatul arra, amit nem ismertek. Szokás a gyertyagyújtás a már elhunyt szeretteink síremlékén. Ugye mindezt azért kezdték el, hogy az elhunytak szellemei visszataláljanak a végső nyugvóhelyükhöz.
Nem tartom magamat hívő léleknek, és ezeket, a szokásokat szép gesztusoknak vélem, amit tudatlan Őseink hagyományoztak ránk...
Szeretem nézni ilyenkor a temetőket a sötétben, ahogy a sokmilliónyi apró lángocska barátságossá és hívogatóvá teszi, de mégsem mennék be, mert olyan érzésem van, hogy sok ezer láthatatlan lény ilyenkor menetel magányosan és szomorúan pár órát, hogy újból részese legyen annak, amit halálával elveszített, hogy újra szeretteivel lehessen, hogy közelebbről láthassa őket…
Most akkor végülis ki is itt a tudatlan?!... nem az Ősök…
A következő napokban, ha esténként egyedül leszek, a szobámban meggyújtok majd egy szál gyertyát, hogy akik már bármilyen okból nem lehetnek velem újra körém gyűlhessenek. Csak ülni fogok, nézem a gyertyalángot, és látom majd, ahogy mindenki oda kuporodik a kis gyertya halványan pislákoló fénykörébe… minden érkezőre rámosolygok, és ők visszamosolyognak…
Aztán csendben ülünk, amíg a kis gyertya csonkig nem ég…
