Blogírásra adtam a fejem... ki tudja majd meddig tart...

Csomó ötletem volt, hogy miről írjak, és hogyan most mégsem tudom őket leírni.
Hogy miről is fog szólni irományaim többsége... hát rólam. Nem lesz benne semmi extra, semmi dráma, semmi szuper gyönyör, meg hasonló nyalánkságok. Egyszerű dolog lesz, egy egyszerű ember életéről. Lesz benne néha siránkozás, néha önsajnálat, némi öröm és talán pár jó tanács.

Ma jött az ötlet, hogy írjak én is blogot. Aztán megkérdeztem egy barátnőmet, hogy hogyan jellemezne egy szóval, mert nem volt ötletem, hogy milyen néven kezdjem el. Aztán végülis, az ő véleménye és az én ötleteim alapján született meg ez a fantázianév, amely "írói" álnevem lesz! Végülis örültem mikor a véleményét kértem, mert azt mondta nem tud egy szóval leírni, gondoltam ez már csak jót jelenthet... azt mondta: "ez nem ér, egy szóval nem tudom :P az biztos hogy van lelked...nem is akármilyen :) néha érzékeny vagy,  mosolygós, néha boldog, néha boldogtalan, de minden állapotodban érdekes és ez az érdekes a szó nemesebbik értelmében :$" (részlet az a kis üzenetküldős beszélgetésből).
Aztán tovább kérdezgettem, mert itt még mindig tanácstalan voltam a nevet illetően, hogy akkor mihez  tudna hasonlítani, azt mondta egy macskához. Ismét hosszasabb vélemény kifejtésére biztattam, amely a következő volt: "ellentétek jellemeznek: cica és tigris, hűséges családtag és önálló személyiség, szeretet ad és elvárja,hogy feltétel nélkül szeressék, néha figyelmes de önző."
Ekkor elgondolkoztam, hát igen: milyen igaza van... tényleg ilyen vagyok... egy igazi Bika csillagjegyű.

Miért is lettem Bukott Angyal?
Ez is egy jóbarátomtól származó kifejezés rám, cinkelt a néha nem túl zökkenő mentes egyetemi tanulmányaim miatt! Meg azért is, mert mindig húzzuk egymás fejét...
Meg aztán ez elmúlt másfél évem is ihlette a nevet. Magyar szakos egyetemi hallgató vagyok, néha elvont, néha ábrándozó, néha elemző, és néha kicsit mesterkélt. Hisz az írást művelni kell, és abba minden beletartozik, mindezek a jellemzők. Azt hiszem az irodalomban és az írásban el lehet mélyülni, ahogy az életben is... néha nagyon, néha kicsit, néha egyáltalán nem... néha csak úgy létezik az ember. Pusztán attól függ, hogy mi hogyan látjuk meg, a mélybe nézünk, vagy csak a felszínt vizsgáljuk!

Mert minden mélységben van valami sekélység...