Ma felhúztam a vadi új piros cipellőim, belőttem a hajamat és elindultam dolgozni a munkahelyre.
A férfiak nézték, ahogy csinos tűsarkúmban manőverezek a járdán, a reggeli szikrázó napsütésben, a hajamba pedig néha belekap a szél, amivel a lógós fülbevalóimat is meglebegtette.
Közben Roy Orbison Pretty Woman című száma szól, és minden pasi mosolyogva fordul utánam, vagy örömmel nyújtja a kezét, hogy felsegítsen a buszra... én pedig elbűvölően széles mosollyal válaszolok, amitől úgy érzik feljogosítja őket arra, hogy beszélgetést kezdenényezzenek...
És még mindig szól az örök zöld sláger, amit néha ők is dúdolnak nekem:
"Pretty woman, gave your smile to me
Pretty woman, yeah yeah yeah
Pretty woman, look my way..."
Pretty woman, yeah yeah yeah
Pretty woman, look my way..."
Persze semmi ilyesmi nem történt ma...
Az új cipőmet tényleg felhúztam, de még kicsit szokatlan az extra magas (min. 12cm-s) sarok. Kétszer majdnem el is hagytam az egyik cipőmet, de végülis, így még lehettem volna mondjuk Hamupipőke...
Mondjuk ezeknél a jeleneteknél néha volt olyan érzésem, hogy kicsit megcsúszott a tű a lemezjátszón, miközben játszotta Orbison slágerét...
Ja, és természetesen elkéstem a munkahelyről egy 10 percet, de kompenzáltam a vállalt 1 órás plusz munkával. Így ma 9 óra munka után kicsit megygyötörten és dagadt lábakkal batyogtam hazafelé, persze nem mutattam, hogy már piszkosul fáj a lábam... és lehet nem én törtem be a cipőmet, hanem ő engem...
Csak amikor hazaértem akkor rúgtam le őket a lábamról nagyon gyorsan...
Hiába igaz a mondás, Murphy egyik törvénye, hogy:
Az új cipőmet tényleg felhúztam, de még kicsit szokatlan az extra magas (min. 12cm-s) sarok. Kétszer majdnem el is hagytam az egyik cipőmet, de végülis, így még lehettem volna mondjuk Hamupipőke...
Mondjuk ezeknél a jeleneteknél néha volt olyan érzésem, hogy kicsit megcsúszott a tű a lemezjátszón, miközben játszotta Orbison slágerét...
Ja, és természetesen elkéstem a munkahelyről egy 10 percet, de kompenzáltam a vállalt 1 órás plusz munkával. Így ma 9 óra munka után kicsit megygyötörten és dagadt lábakkal batyogtam hazafelé, persze nem mutattam, hogy már piszkosul fáj a lábam... és lehet nem én törtem be a cipőmet, hanem ő engem...
Csak amikor hazaértem akkor rúgtam le őket a lábamról nagyon gyorsan...
Hiába igaz a mondás, Murphy egyik törvénye, hogy:
"Az igazán csinos cipőket olyan nőknek tervezték, akiknek csak 4 lábujjuk van!"
Nem baj, azért megérte, mert ha más nem is, én hallottam Orbison közismert dallamát a fülemben, ahogy szólt...
Nem baj, azért megérte, mert ha más nem is, én hallottam Orbison közismert dallamát a fülemben, ahogy szólt...
