Mert minden mélységben van valami sekélység...

Hosszú idő óta, egy dolog van, amiben igazából tényleg örömöt lelelek... és ez az írás...

Kiteljesít, megnyugtat, sőt még fel is vidít, ha szomorú dologról írok, akkor is. De talán ez egyik legjobb dolog Benne, hogy levezeti a feszültséget, és megmutatja Rólam, azt a képet, aki valójában vagyok, akit sokszor rejtegettem a világ elől, mert értéktelen és szégyenletes dolognak tartottam...

Éppen ez gátolt meg abban, hogy önmagamat adjam, hogy önmagam legyek... igen, nagyon hosszú ideig, én is féltem... mitől? Pontosan attól, amitől mindenki más... hogy a társadalom nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, hogy kilök, kitaszít és megvetéssel néz rám... szerepet játszottam? Valahol igen... de nem álarcot húztam magamra, és mást mutattam, mint aki vagyok. Nem ez történt, csak nem adtam ki magam teljesen, titkolóztam és féltettem, aki vagyok, nehogy megsérüljek... egy szóval burokban tartottam magamat... és éppen ennek lett az az eredménye, hogy még nagyobbat csalódtam... hogy nem találtam a helyemet...

Mert, ha valamit nagyon óvunk, a legkisebb nyomás hatására összeroppanhat, megsérülhet, úgy, hogy akár meg is semmisül... de... ha némi szabadságot hagyunk neki, ha tud tapasztalni, és erős hatások érik, akkor edzettebbé válik, akkor tudja, hogy mit és hogyan kell tennie, hogy elkerülje azt, ami legközelebb hat rá, vagy már kész megoldással tud szolgálni rá. Mert ha a szabadságát korlátozzuk, és védjük a hatások ellen, hiába jó szándékkal tesszük, az első apró teher súlya alatt megtörhet, és a semmivé válhat.

Amikor erre rájöttem, és végre megint megtaláltam az egyensúlyt, akkor újra megbékéltem önmagammal és újra ki tudtam teljesedni...

Este mikor lefeküdtem, azon gondolkoztam, ha ezeket az írásokat egy könyvben megjelentethetném, akkor milyen címet adnék neki. Kreatívat, figyelemfelkeltőt, egyszerűt és olyat kerestem, ami mindent magában foglal, részekből áll, de mégis egy egész... és még egyedi is, hogy amikor engem olvasnak, a rövid művekből, kirajzolódhasson egy teljes kép, amelyben mindenki megláthatja és felfedezheti önmagát...

És akkor eszembe jutott...

Lélekmorzsák...