Ma leszedtem Bellát a kulcstartómról, egy egér, még egyszer Tőle kaptam.

Szépen levettem róla a kis fehér-vörös csíkos pólóját, és kimostam azt is, meg az egeret is. Aztán egész nap a radiátoron szárítottam. Olyan mint új korában. De nem került vissza a kulcscsomómra, hanem feltettem egy polcra a többi emlék mellé. Elfoglalta, az őt megillető és megtisztelő helyet...
Már nem őrzi a kulcsaimat, amik minden zárat kinyitnak felém. Holnap veszek egy új kulcstartót, és majd azt akasztom rá. Jobban fogok vigyázni a kulcsaimra, majd én őrködöm felettük. Akárkinek nem fogom a kezébe adni, hogy bárhová szabad bejárása legyen, mert félek, hogy megint ellopnak egyet a féltve őrzött kincseim közül... és akkor nekem mi marad? A selejtje, ami másnak úgy sem kell?
Majd egyszer talán újra a kezébe adom valakinek a kulcsokat, hogy vigyázzon rájuk, és kinyithassa vele a most olyan féltve őrzött ajtókat...

De az nem mostanában lesz...

A napokban volt két éve, hogy ezt a kulcstartót megkaptam Tőle, az utolsó ajándéka volt, amit Nekem adott...