Egy hosszabb posztom témájául választottam egy régebbi szemináriumi dolgozatomat: Németh Zoltán A perverzió méltósága című könyv elemző bemutatását. Ezt az írást több szakirodalomból, és a saját gondolataim alapján írtam meg. Most kicsit zavaró lehet az, hogy szöveg nincsen az ember előtt, de a könyv már nekem sincsen meg, mert könyvtárból kölcsönöztem. Viszont a mellékelt kép és a bemásolt idézetek alapján talán el lehet majd képzelni, hogy milyen művekről is szól ez a kötet...
Az olvasás során az első élményem a megdöbbenés és az undor volt. Feltettem magamnak, a kérdést, hogy egy ilyen mű egyáltalán irodalmi alkotásnak minősíthető? Hiszen a könyvben megjelenő alkotások zöme nyomdafestéket nem tűrő stílusban íródott, a szóhasználat, és az elénk festett képek olyan jelzőkkel büszkélkedhetnek, mint bizarr, perverz, gyomorkavaró. A műveket a legkevésbé sem minősíthetjük erotikus és pornográf irodalomnak, hiszen túllépnek annak határain. Eszembe jutott, hogy egyáltalán miért adnak ki ilyen könyvet? Mi célja lehetett ezzel a szerkesztőnek? Először arra megállapításra jutottam, hogy a megbotránkoztatás, az álszent, bigott emberek, valamint a túlságosan romlott erkölcsű emberek elé való tükörtartás a cél, akik a szexualitást, hol mint valami bűnt kezelik, hol pedig túlhajhásszák. Aztán rájöttem, hogy a szerkesztőnek ha van is ilyen célja, az másodlagos és eltörpül a valódi mondanivaló mellett, hogy miért is lát napvilágot egy ilyen stílusú alkotásokat tartalmazó gyűjteményt.
Dolgozatomban az általam legfontosabbnak tartott tényekre, párhuzamokra és a művek megértéséhez szükséges elengedhetetlen pontokra kívánok rávilágítani, hogy a kötetben megjelenő versek, ne pusztán undort és visszatetszést váltsanak, hanem sikerüljön a verssorok mögé látni.
Röviden a szerkesztőről és a kiadóról:
Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész 1970. június 26-án született Érsekújvárott, Szlovákiában. Párkány mellett, Kéménden nőtt fel, Zselízen érettségizett, Pozsonyban szerzett diplomát. Érdeklődési körét "a test és átépítései, a nemi szerepek és a hatalom kérdéskörének vizsgálata irodalmi művekben, az olvasás erotikája és perverziói, a közép-európai regény, a legújabb magyar irodalom, a referencialitás kérdésköre stb." jellemzi. Pár éve Besztercebányán, a Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékén tanít. Az Új Forrás című Komárom-Esztergom megyei irodalmi lap munkatársa.
Az 1991-ben alapított pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft. a magyar irodalom és könyvkiadás egyik legismertebb műhelye. Szerzői és munkatársai között megtalálhatók a kortárs magyar, illetve a közép-európai szellemi élet jeles képviselői. A szépirodalom mellett irodalomtörténeti, társadalom- és történettudományi, filozófiai-esztétikai munkák és gyermekkönyvek is szerepelnek kiadó repertoárjában. Kiadványainkkal, kiadói programunkkal kezdettől fogva egységes magyarságban, tágabb értelemben egységes Európában gondolkodunk, közvetítő szerepet vállalva földrészünk népei, országai között. A kiadó 1992-től Kalligram fejléccel magyar nyelvű irodalmi és művészeti folyóiratot is megjelentet; 1997-ben OS névvel társadalomtudományi havilapot indított szlovák nyelven, 2004-től pedig gondozásukban jelenik meg az Anthropos című, szlovák nyelvű filozófiai folyóirat.
Néhány szóban a könyv felépítéséről:
A kötetben főleg cím nélküli szabad versek találhatóak. Összesen két epikai alkotás fordul elő a kompozícióban. A lírai alkotások általában cím nélküliek, terjedelmükre tekintve változó hosszúságúak, rövidebb és hosszabb alkotásokat is találhatunk közöttük. De jelenik meg benne tükörvers is: Ondó vérrel és a Hüvelyváladék, vérrel című művek ezek közé sorolhatóak.
A könyv egy mottóval kezdődik, amely így hangzik:
„A Te parancsod az, hogy vég nélkül perverzek legyünk,
bomlott agyunk termékeivel népesítsük be a tereket.”
Ha figyelmesen olvassuk el a mottó, akkor több értelmezési lehetőség is adódik, de mindkettőnél 4 szó emelhető ki igazán a környezetéből: Te, perverzek, termékeivel és tereket.
Az első értelmezés kézenfekvően adja magát, miszerint a szexuális vonzerő, arra készteti az embereket, hogy nemi aktust létesítsenek, és az ezekből származó, korcs és elfajzott utódokkal népesítsék be a Földet. (Te = szexuális vonzerő; perverz = nemi aktus létesítése,;termék = utód; tereket = a Föld, az élettér)
A második fajta jelentés, ettől sokkal elvontabb, nagyobb irodalmi átélést kíván meg: az ihlet diktálja, hogy folyamatosan alkosson valaki, hogy műveket hozzon létre, amelyeket az életben olvasnak, és megértenek az emberek. (Te = ihlet; perverz = alkotásban nagyon magas fokon égő; termék = művek, alkotások; tereket = irodalmi színtér, élet)
Ez a kettősfajta értelmezi lehetőség végig vonul az egész gyűjteményen, minden egyes műnél megfigyelhető. A sajátos többletjelentés hordozása adja meg a kötetkompozíció irodalmi értékét.
Ahhoz, hogy a címet értelmezni tudjuk elengedhetetlen, hogy a benne szereplő fogalmat pontosan meghatározzuk.
A perverzió az emberi viselkedés azon formáira vonatkozó kifejezés, amelyek eltérnek a hagyományostól és normálisnak tekintettől. Eredeti definíciója szerint "elhajlás az eredeti jelentéstől vagy tantól", szó szerint elfordulás a normáktól. A perverz szót többnyire pejoratív értelemben használjuk az ilyen viselkedést követő személyekre. A perverzió különbözik a deviáns viselkedéstől, ami a társadalmi szabályok szándékos felrúgását jelenti (bár a kettő vonatkozhat egyazon fajta viselkedésre).
A 20. századot megelőzően a szó többnyire vallásbeli perverziót jelölt, azaz elítélt vallásra való áttérést. Manapság leginkább a szexuális perverziókra, a parafíliákra használjuk. Lazábban használva jelenthet egyszerűen olyasvalakit is, akinek "piszkos", "erkölcstelen" gondolatai vannak.
Mindazonáltal a kifejezés használata kortól, kultúrától, vallástól és személytől is függ; amit valaki, valahol, valamikor perverziónak tartott, az máshol, másvalaki számára lehet teljesen szokványos és elfogadott viselkedés. A homo szexualitást, amit korábban perverziónak tekintettek, ma a legtöbb ember számára elismerten természetes szexuális irányultságnak számít.
A cím jelentésének meghatározásánál is megfigyelhető az a kettős értelmezési sík, amely végig vonul a köteten. Viszont itt már a vizuális megjelenítés is felhívja a figyelmet a kettős jelentéstartalom fontosságára. Ha a borítón megjelenő képet mellőzzük, hiszen annak tulajdonképpen a figyelemfelkeltésen kívül nincsen más funkciója, csak az, hogy elérje, hogy az olvasó a kezébe vegye a könyvet. Azonban a képen kívül a más szembetűnő is van a borítón, ami egyértelműen a kettős értelmezésre utal: a cím nyomtatás technikája. Az a és a méltóság kis betűkkel és fehéren szerepel, míg a perverzió fekete nagy betűkkel. Az ellentét kiemelése a feladata.
A szószerinti jelentés megint adja magát hiszen már a nyomtatás miatt és a szavak jelentéséből adódóan is egyértelmű az ellentét. A negatív dolgoknak nem lehet méltósága, megjelenik a társadalom elé állított tükörtartás, amire már a bevezetőben is utaltam. Amelyet mindenkinek a saját életére vonatkozóan kell felismernie. Az elsődleges fő szándék, azonban mindenféleképpen a megbotránkoztatás.
A második értelmezési lehetőséghez azonban el kell szakadni a realitás talajától, egy magasabb irodalmi és szellemi szintre kell lépnie az olvasónak. Hiszen ebben a megértési módban a perverziónak, mégis magasabb rendűnek pozitívnak kell lennie, és rendelkezni kell méltósággal. A pozitív jelentéstartalmat, pedig mi emberek fogjuk megadni a perverziónak azáltal, hogy figyelünk rá, hogy érdeklődünk utána. Éppen ezért lesz alkalmas, hogy egyfajta jelentéstöbbletet hordozzon, hogy magasabb szintű véleménynyilvánítás és értékhordozás eszközévé váljon.
A kötetről, mint egy nagy szimbólum – rendszerről:
A bevezetőben már röviden szót ejtettem arról, hogy a kötet első olvasás alkalmával, megbotránkozást, undort válthat ki az olvasójából, hiszen a jó érzésű embereknél automatikus reakcióként jelennek meg ezek az érzések. Sokan pedig azért viszolyoghatnak, mert akár saját maguk szabados és kiábrándító életmódjukra ismerhetnek. Az egész kompozíció tulajdonképpen társadalomkritika, ironikus irodalmi alkotás, amely groteszk elemeket alkalmaz ennek megjelenítésére.
Viszont, ha éretlen, a művek befogadására még készen nem álló, valamint hiányos értelmezési hátérrel rendelkező olvasó nem fogja megérteni a szövegekben húzódó többletjelentést, megragad az értelmezés első szintjén. Számára az alkotások nem válnak többé, mint obszcén, pornográf és perverz írásokká.
Ennek magyarázata, hogy szükség van rájuk. És, hogy miért adhatnak ki ilyen műveket máris az obszcén szó meghatározásával szemléltethető és bizonyítható, amelynek jelentése: trágár, szeméremsértő viselkedés, vagy ilyen szavak használata társas kapcsolatban. Obszcénnek nevezzük általában a nemi szervek, és azok használatának durva megnevezését. A modern irodalom gyakran él ilyen szavakkal, egyes szereplők vagy élethelyzetek jellemzésekor. Az utolsó mondat kulcsfontosságú az általam elemzett könyvnél, hiszen a tulajdonképpeni másodlagos, vagyis a valós jelentést adja. Vagyis, hogy a pornogárfia, az obszcén szöveg az emberek bizonyos élethelyzeteinek a szimbólumaként, jelképeként jelennek meg.
Az a kérdés is, hogy a tárgyalt alkotások, a pornográf irodalomba sorolhatóak – e, vagy az erotikus irodalmat képviselik?
Kizárom, hogy a művek erotikus irodalmi alkotások lennének, hiszen annak meghatározása a következőképpen vélekedik: a szexualitás irodalmára hárul az a nehéz kettős feladat, hogy egyrészt kielégítse a szex iránti természetes kívánatos érdeklődést, anélkül persze, hogy azt beteges mederbe terelné, összemosná és összekapcsolná az erőszakkal, vagy hogy antiszeptikusan elválasztaná a vele együtt járó testi érzésektől; másrészt hogy a szexuális vágyat összekapcsolja a szerelem érzésével, amiben ez a vágy a legmagasabb rendű formát ölti. Az erotikus írás akkor sikeres, a pszichoszexuális érés dialektikáját; vagyis ha őszintén ábrázolja a szexuális ösztönt, de nem hagyja, hogy zsarnokivá váljon, ugyanakkor elismeri a társadalmi normák formáló erejét, de nem hagyja, hogy azok elnyomóvá váljanak.
A pszichológusok e dialektika kínálta lehetőségekre hivatkozva húzzák meg a határvonalat a szexuális irodalom területén, amely az erotikus realizmust elválasztja a kemény pornográfiától.
A pornográfia és különösen a perverziók pornográfiája akkor keletkezik, amikor az a dialektika felbomlik. Korunkban az irodalmi cenzúra formáját öltő társadalmi normák egyoldalúan elnyomják és a felszín alá kényszerítik az ösztönöket, ahol azok – paradoxon módon – óriási erőre téve szert, gátlástalan és perverz formákban fejeződnek ki. A pornográfia ezért egyszerre a fantáziát felszabadító és a nemi vágyat ingerlő, nem megfelelően szublimált olyan szexuális jelenetek sora, mely mindegyike tiltott és perverz aktus.
Tulajdonképpen ez adja az értelmezés első rétegét. Hiszen első olvasásra nem látunk magunk előtt mást csak pornográf szövegeket. Ezen a jelentésen nincsen mit magyarázni, ez mindenki számára érthető és világos.
Ennek alátámasztására a kötetből a két tükörvers összehasonlítása, és ezek világirodalmi párhuzamokkal való összevetése ad lehetőséget. Az Ondó vérrel és a Hüvelyváladék, vérrel című versekben ugyanaz a téma jelenik meg csak egyszer a férfi másszor a női nézőpontból. A szövegtörzs nagy része megegyezik, néhány szót cseréltek csak ki benne, hogy megfelelhessen a két különböző látószögnek. A szöveg tulajdonképpen elveszíti konkrét nemiségét. Ez a momentum az ókori és a középkori művekben is megtalálható volt. Mint Antonio Beccadelli Hermaphroditusá – ban, ahol a kötetnem nemcsak főhőse Hermaphroditus, hanem az ő teste a szöveg teste is, hiszen a kötet az ő férfi és női egységes mi voltja szerint bomlik két könyvecskére. A megszemélyesülés a mű egészét áthatja. Ezeknél a verseknél, is hasonló jelenség történik, mint a Hermaphroditusban, ahol az alkotási folyamat abszolút erotizálása, illetve a többértelműség rejtett és nyílt stratégiáinak kialakulása, hiszen a szövegtest mellé Hermaphroditus valós teste is megképeződik, a test leghangsúlyosabb részei a genitáliák lesznek; ahogy ezekben a versekben is történik. Az első versben a férfi, míg a másodikban a női nemi szerv kap hangsúlyos szerepet.
Meglehetősen sajátos mozzanat mondhatni egyedülálló folyamat költői eljárás a hermafroditizálás sajátos mozzanata, amely révén a nemek identitása és karaktere lényegtelenné válik. A hermafroditizálás folyamatot képez, a szüzesség fázisától a gyönyör maximalizálásáig tart, valamiféle nemi egyensúly, amely a szexuális konfigurációk olyan, gyakran a józanésznek és a természetnek is ellentmondó összehangolása teremtődik meg , mely a kielégülés érdekében minden konvenciót, normát, elrendeltséget felszámol. Az általunk tárgyalt szövegben ez a szöveg nemtelenné válásával történik meg, hogy a szövegtörzs a férfi és a női jellemzők megváltoztatásától eltekintve nemtelen lesz. Valamint, hogy a versekben létesített aktusokban, a szeretkezés mindenfajta variációja megjelenik. Így a szereplők a női és a férfialak nemtelenné válnak.
A harmadik fontos észrevételem, hogy a perverzió és a pornográfia, mint sajátos beszédnyelv jelenik meg. Ez alatt azt értem, hogy az obszcén kifejezések használatával a vers egy sajátos nyelvezetet hoz létre, amely nem mindenki számára érthető, és ez is egy sajátos értelmezi lehetőséget hoz létre. Vagyis ezalatt azt értem, hogy hasonlóan Ottlik Géza: Iskola a határon című művéhez, ahol a katonai nyelv jelenik megy egy önálló nyelvrendszerként, amit értelmezni kell, és kivetíteni az élet mindennapi történéseire, és általánosítani belőle, itt ezt a pornográfia perverz nyelvével kell megtennünk. Hogy az obszcén kifejezéseket általánosíthatjuk, és vonatkoztahatjuk el ezeket bármiben a való életre, ha sikerül ezt az összetett szimbólumrendszert megfejteni.
Ez a feltételezésem akkor válik érthetőbbé, ha bevezetek a művekbe még egy szimbólum rendszert. Hiszen, ha a művek nagy részét megnézzük, számos szimbolikus szó szerepel. Tehát a már amúgy is szimbolikus értelemben vett pornográfia perverz nyelvezetébe még néhány szimbolikus utalás belekeveredik. Hogy ezt érzékelhetővé tegyem konkrét párhuzamokat állítok fel. Továbbra is a két tükörverset vizsgálom, amelynek alapmotívuma: a szoba közepén egy kád áll, amely ondóval vagy hüvelyváladékkal van tele, amelyben állatok fürdenek. A férfi vagy a női szereplő nemi aktust létesít állatokkal, akik versengnek a kegyeiért. A hangsúly azon, van, hogy milyen állatokkal teszi ezt. Jelen esetben patkánnyal, egérrel, másodszorra bagollyal, majd a kígyóval, illetve a pókkal és végül macskával. Ha megvizsgáljuk ezeknek az állatoknak a szimbolikus jelentését, akkor a következőt kapjuk.
- patkány: alantas rosszindulat, undor
- egér: jelentéktelenség, hiábavalóság, bosszúság
- bagoly: bölcsesség, tudás
- kígyó: veszély, bölcsesség, újjászületés, változás, valamint a férfi szexuális szimbóluma
- pók: csapda, veszély, behálózás, cselszövés
- macska: titokzatosság, hamisság, cselszövés
Vagyis ezek az állatok mind emberi tulajdonságokat jelképeznek, és a szexuális aktus egy intim kapcsolat, vagyis emberi kapcsolat szimbólumaként jelenik meg. A kádban való fürdőzés vagyis az aktus végterméke, a kapcsolatok eredmény, amiknek a birtoklásáért a harc folyik az állatok között. Így jön létre a mindennapi életre való kivetülés, amely az emberek mindennapos problémáival foglalkozik, hogy milyen érdekkapcsolatai születnek és bomlanak fel, egy – egy csalódás miként hat az emberre.
Így válik a pornográfia perverz és obszcén nyelvezete, egy többszörösen összetett szimbólum is nyelvrendszerré, amelynek végleges mondanivalója egyáltalán nem pornográf.
Összegzés:
„A perverzió méltósága akár botrányos könyv is lehetne, csak éppen meg kell találnia a megfelelő olvasóját.” Írja a könyv utószavában Németh Zoltán, amellyel azt próbálja kifejezni, hogy az embertömegek a pornográfiát azért nem értik meg, és azért tartják romboló hatásúnak, mert az emberek a jelenlegi iskolázottságok miatt könnyen inkább az áldozatává válnak, minthogy értelmezni tudják.
A perverzió méltósága határsértő és tudattágító meghatározottságainál fogva felkavaró élmény is lehet, hiszen a bőrön keresztül utat tör magának az olvasó testébe, megmártózik annak a vérében és váladékaiban, beleivódik a testbe, felszívódik a szervekbe. Olvashatatlan könyv, mert hús olvassa a húsról. Ironikus perverzió, felforgató játékosság: az orgia poétikájának meséje. Ilyen irodalmat csak a szabadság birtokában lehet alkotni, de az is igaz, hogy az ilyen irodalom felelősségtudatot feltételez a szerző részéről. Minél nagyobb a művészi erő és minél kisebb a művészi kényszer, annál nagyobb súllyal esnek latba az önként vállalt belső korlátok. Aki olvasta, már nem ugyanabba a testbe tér vissza, nem ugyanebbe.
