Mert minden mélységben van valami sekélység...

Volt egyszer, egy lány, fiatal volt és szép.
Egy nap találkozott egy fiúval, aki rámosolygott, és nézegetni kezdte őt.
Amikor először találkoztak a lány egy padon ült egy parkban és olvasgatott. Tavasz volt. Kellemes idő, a madarak csicseregtek a fákon, a virágok nyíltak.

A fiú nem tudott tovább menni, leült egy közeli padra és a lányt kezdte figyelni. A lány néha rápillantott, és rámosolygott. A fiú megpillantott a közelben egy kis sárga virágot. Oda ment, leszakította, leült a lány mellé a padra és felé nyújtotta. A lány a virágért nyúlt, miközben a fiú szemébe nézett, és közben rámosolygott. Aztán a lány felállt és csak annyit mondott, hogy most mennie kell. A fiú szomorúan ránézett, és megkérdezte a lány nevét. A lány mosolyogva így felelt: Anna. A fiú is bemutatkozott, Péternek hívták. A lány eközben a kis virágot az ujjai között forgatta, de már menni készült. Búcsúzul, meg ajándékozta a fiút még egy mosollyal miközben megszagolta a kis virágot. Majd megfordult és elindult. A fiú még sokáig ült a padon, és csak a lány képe lebegett előtte.
Így ismerkedtek meg...

Következő nap, a fiú megint a park felé ment. A lány megint a padon ült és olvasott. A kis sárga virág pedig ott volt előtte a könyvben. A fiú leült mellé, a szíve hevesen dobogott. A lány ránézett, letette a könyvet, és beszélgetni kezdtek. Egészen estig beszélgettek. Megint a lány indult el előbb, amikor a fiú felajánlotta, hogy elkíséri, a lány visszautasította, de mosolyogva búcsúzott, és megköszönte a kellemes délutánt. Majd megint elindult ugyanabba az irányba mint előző nap.

Ezután egy hónapig minden nap a parkban találkoztak és beszélgettek. Néha sétáltak, vagy ettek valahol. Közben egyre jobb idő lett. Egyre több mindent tudtak meg a másikról. A lányt nagyon érdekelte az orvostudomány, a fiú álma az volt, hogy Amerikába mehessen.
Minden alkalommal a  lány ugyanazon a padon ült, és olvasott, mikor a fiú odaért, és a kis sárga virág ott volt előtte a könyvnek a lapján. A fiú minden alkalommal, amikor a lány indulni készült, megkérdezte, hogy elkísérheti-e, de a lány mindig barátságosan, de visszautasította.

Aztán ez egyik alkalommal, amikor megint felállt, hogy elbúcsúzzon, akkor a fiú megint feltette a kérdést, és a lány mosolyogva bólintott, hogy hazakísérheti. Csendben mentek egymás mellett, néha egymásra mosolyogtak, de egyikük sem tudott mit mondani. Aztán a lány megállt egy kapuban, és mosolyogva mondta, hogy hazaért. A fiúra emelte a tekintetét, aki ekkor már érezte, hogy szerelmes ebbe a lányba. Hozzáhajolt és megcsókolta...

Innentől kezdve elválaszthatalanok voltak. Mindent együtt csináltak, mindenhova együtt mentek. Egymásnak éltek, boldogok voltak. A park és a pad volt a kedvenc helyük, rengeteg időt töltöttek ott.

Sok idő telt el így. Egy nap, váratlanul a fiú kisétált a lány életéből, olyan gyorsan, ahogy az ő életébe a lány beférkőzött. Szerette a lányt, de mégis úgy érezte mennie kell. A lány nem értette, de elfogadta. Sokáig járt olvasni a parkba, és a fiút várta, aki nem érkezett meg. Nem találkoztak ezután, a lány pár hónap múlva meg tudta, hogy a fiú Amerikába ment, hogy teljesítse az álmait.

A lányból orvos lett, lassan elfelejtette a fájdalmat és az űrt, amit a fiú hagyott, de őt persze soha. A parkba nem ment többet, a fiú persze minden nap eszébe jutott.
Évek múltán, megismerkedett egy férfival, akihez feleségül ment és gyerekeik születtek...

Egy napon egy idős asszony fekete ruhában, egy parkban lépkedett. Leült egy megkopott padra és egy gyűrött kis könyvet kezdett olvasni. A könyv nyitott lapjain, pedig egy nagyon öreg sárga virág feküdt. Egy idős fekete ruhás férfi lépett a padhoz, majd leült, kezében egy kis sárga virágot szorongatott. A nő felnézett, és visszanézett rá ugyanaz a szempár, amit 50 évvel azelőtt látott először. A feléje nyújtott virágért nyúlt miközben elmosolyodott. Pár nappal előtte levelet kapott a férfitól, hogy itt találkozzanak.

Sokáig beszélgettek. Majd kézen fogva elindultak. Minden nap találkoztak így a parkban egy hónapig.

Egy napon a  a nő hiába várta a férfit, nem jött többet...

Egyszer egy fekete fátylas idős asszony lépett egy sírhoz, és egy kis könyvet rakott le rá, amiből két sárga virág látszott ki...