Riadva ébredek...
Zihálok, a homlokomon izzadságcseppek gyöngyöznek... kint villámlik, mennydörög, az eső az ablakomat veri, a szél dühödten rázza az erkélyajtót... félek... kint dúl a vad vihar... tombol; mindent, ami az útjába kerül azt magával ragad...
Álmodtam... Téged láttalak, egy másik lányhoz bújtál a fülébe suttogtad, hogy szereted, én pedig ott álltam nem messze tőletek... megölelted a lányt, ő a vállad fölött rám nézett gúnyosan rám nevetett...
Szédülni kezdtem... forogtam... hányingerem lett... és a következő pillanatban már az ágyamon ültem...
Megint villámlik... összerezzenek...
Keresni kezdelek, hozzád bújnék… de a kezem csak a semmit markolássza...
Történet...
2007.11.05. 12:19 - The Fallen Angel Of The Deepness
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://thefallenangelofthedeepness.blog.hu/api/trackback/id/tr19218999
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
